Elindítjuk a „Betegségek a mozivásznon” filmajánlónkat annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk lelki és egészségügyi betegségeinknek.
Ezen a héten az anorexia jelenségeire, kialakulására hívnánk fel a figyelmet.
A köztudat hajlamos a nőkhöz, szűkebb körben pedig a modellekhez kapcsolni ezt a fajta pszichés betegséget, azonban ezzel ellentétben nem csak nőket érint. Habár a nyugati társadalom nőideálja szinte „megköveteli” a karcsúságot, létezik férfiaknál is úgynevezett „fordított anorexia”. Ez a fajta táplálkozási zavar sokáig rejtve, titkolva marad, hiszen az érintettek nem érzik magukat betegnek, nem fordulnak orvoshoz.
Az anorexiás személy testképe
nagymértékben torzul, kövérnek látja magát, ezért fő jellemzője, hogy kóros fogyásra törekszik. Ehhez gyakran társul lázadó magatartásforma, az egyén kivetkőzik önmagából, ami jellemzően családi veszekedésbe torkoll. Tünetei között említik még a vékony hajszálakat, alacsony vérnyomást, illetve az erősödő szőrzetet a test felületén. Mindenképpen figyelemre méltó betegséggel állunk szemben, hiszen a halálozási arány a 8 százalékot is elérheti, ez szinte a legveszélyesebb pszichés betegségek közé sorolható. Magyarországon csaknem 30.000-50.000 embert érint ez a fajta táplálkozási zavar.
Gyógyulási folyamata
megterhelő és hosszadalmas, legfőként az anorexiás személy családja számára. A tünetmentesség ritka, gyakoriak a visszaeső páciensek.
To the bone
A betegséget kitűnően érzékelteti a To the bone című, 2017-ben bemutatott film. A cselekmény egy húszas éveiben járó lányról szól, akinek történetén keresztül megismerhetjük az anorexia valódi arcát, hollywoodi cukormáz nélkül. Ellen, a főszereplő (Lilly Collins) egy művészeti iskolába járt, és rajzait előszeretettel posztolja a közösségi médiára, aminek hatására egy követője öngyilkosságot követ el. Ellen ezért beiratkozik egy rehabilitációs központba, és elkezdődik kilátástalan harca. A történet fő mondanivalója mellett nem elhanyagolandó a közösségi média fiatalokra gyakorolt hatása is. A film egyrészt azért is áll a realitás talaján, hiszen Lilly Collins maga is megküzdött az anorexiával 16 éves korában, másrészt pedig a lány vívódásain keresztül feloldja azokat a társadalmi feszültségeket, családon belüli történéseket, amelyektől kialakulhatott ez a kóros étkezési rendellenesség.
A szöveget Gyuris Fruzsina, a Segítség.ma projekt kommunikációs munkatársa írta.
