Következő ajánlónk a borderline személyiségzavar főbb ismérveit járja körül.

A borderline személyiségzavar az egyik legközismertebb a személyiségzavarok közül. Tünetei nem könnyen behatárolhatóak, éppen ezért sok ember tévképzetben él ezzel a mentális betegséggel kapcsolatban. Bizonyos viselkedéstulajdonságok vagy fokozottan, vagy egyáltalán nincsenek jelen. Ami leginkább jellemző, a rendkívül kicsapongó lelkiállapot, az egyén képes akár a beszélgetőpartnere vállrendítésében is problémát felfedezni. Bizonytalan önkép, paranoid képzelgések, depressziós alaphangulat. Ehhez általánosságban dühkitörés társul. Kialakulása legfőképp gyerekkori traumákból eredeztethető, a páciensek érzelmileg labilisek.  Elmondható, hogy azok a gyerekek, akik bántalmazó környezetben nőttek fel, életük során hajlamosabbak ebben az betegségben szenvedni. Nőknél, - az anorexiához hasonlóan- gyakrabban előfordul.

Kezelése

Egyes pszichológusi vélemények szerint a borderline személyiségzavar kezelése a szakemberek számára a legnehezebb feladat, hiszen a pácienseknél gyakori a “teljesen jól vagyok, a világgal van baj” érzet. A borderlineban szenvedő emberek ítélőképessége életük során felértékelődik, nincsenek tisztában a társadalmi normákkal. Mivel ez a betegség minden embernél más és más, ezért kezelése is egyedi megoldást igényel. Hatékonynak bizonyultak a művészet- és irodalomterápiák, amelyeken keresztül az betegeknek sikerül javítani állapotukon. Magyarországon az elmúlt években értékelődtek fel a különböző viselkedésterápiák, több pszichológus is kimondottan ezt a módszert alkalmazza. 

A borderline személyiségzavarhoz rengeteg feldolgozott film készült, választásunk azonban az Észvesztőre esett. (Girl, interrupted)

Susannat, a film egyik főszereplőjét szülei egy bizonyos időre pszichiátriai otthonba küldik, mert úgy érzik, idegileg összeroppant. Az új otthon kezdeti ellenszenve ellenére összebarátkozik a bentlakókkal, főként a mindig tomboló Lisat kedveli meg. A szürke hétköznapok által egyre többet tud meg az intézményről, a mentális zavarokról és a betegekről egyaránt. Ahogy múlnak a hetek-hónapok, Susan felteszi magának azt a bizonyos kérdést, amit élete során minden beteg: vajon önmagával van a baj, vagy a külvilággal?

Habár viszonylag régebbi, 1999-es filmről beszélünk, a szereposztás garantálja a borderline adta zavarok pontos körülírását. Lisa szerepében Angelina Jolie, (aki Oscar díjat is kapott alakításáért), Susan személyében Winona Ryder fedezhető fel. A film alapja kettejük harcára épül, míg Susan a folytonos kiutat keresi a káoszból, addig Lisa az örök nihilt. A film másik mérvadója, hogy nem csak a külső viselkedésformákat láthatjuk, hanem a betegek belső vívódásaiba is betekinthetünk. Míg Lisa önfeledten beszél elmebajáról, addig Susan visszahúzodik, és egy introvertált képet ad magáról. Már önmagában ez a jelenség is átadja azt, mennyire nehéz dolguk van a pszichológusoknak a gyógyítás folyamatában. Mindemellett a film -explicit módon- rengeteg kérdést dobál filmkockákon át a nézőnek: le lehet-e mondani egy folyamatosan visszaeső betegről? Vajon a bentlakásos otthonok hatásos módszernek bizonyulnak?

A szöveget Gyuris Fruzsina, a Segítség.ma projekt kommunikációs munkatársa írta.