Barthatlos Réka az Artis Centrum társalapítója, a Segítség.ma szakmai csapatának tagja

Az önéletrajzodat megnézve nem te vagy az egyedüli, aki Magyarországon tanult. Mindennek ellenére Felvidéken kezdtél tanári szakon.

Tanári szakon belül pszichológiát is oktatnak, iskolai pszichológusként is elhelyezkedhettem volna. Azért kezdtem itt, mert tudtam, hogy magyar nyelvterületen szeretnék elhelyezkedni.

Utána mentél a SOTÉ-re konduktorképzésre.

Akkor még nem oda tartozott, hanem a Pető Intézethez, később lett csak a SOTE része. Az alapképzés után tudtam specializálódni, és az lebegett a szemem előtt, hogy segíthessek a szlovákiai magyar gyerekeknek. A konduktori képzés ráadásul nagyon gyakorlatközpontú, több a gyakorlat, mint az oktatás. 2500 órám volt a képzés alatt, ahol nem elméletet hallgattam, ez gyakorlatilag két év munkatapasztalatnak felel meg. Voltunk a Pető Intézet gyakorlóiskoláiban, gyakorlóóvodáiban, és külső helyszíneken is. Reggel hétkor mentünk gyakorlatra, kettőig ott voltunk, aztán előadásokat hallgattunk, vagy fordítva. Hosszú napok voltak, de megérte.

Mit jelent a konduktor?

A gyógytornásznak nincs pedagógiai képzettsége, hanem rehabilitációval foglalkozik fizikai sérülések esetén. A konduktor ez és a pedagógia egyben. Tudjuk, hogy kell motiválni, hogy kell úgy foglalkozást tartani, hogy a gyerek kiteljesedhessen. A konduktor központi idegrendszeri sérüléssel küzdő betegekkel is foglalkozik, akiknek probléma a járás, az egyensúly, felnőtteknél pedig ilyen a stroke utáni állapot, vagy a sclerosis multiplex és a Parkinson-kór tünetei. A három-négy hónapos gyerekeknél megelőzésképp is használjuk, mert a szervezet már akkor adhat jelzést, hogy valami probléma lehet.  

Rengeteg gyakorlati időd volt. Beleláttál a rendszerbe, aztán hazatértél Felvidékre. Hogy látod, miben más?

Nagy különbség van, Szlovákia több tízéves lemaradással küzd. Magyarországra mondják, hogy a rehabilitáció Kánaánja, mert sok módszer és terápia onnan származik. Nagyok a hiányosságok idehaza, nincs központosítva az ellátás, hároméves kor alatt nem foglalkoznak a gyerekekkel, a szülők maguknak keresik a lehetőségeket, nincs védőnői hálózat, korai fejlesztéssel alig foglalkoznak. Itthon azt mondják, hogy menjen mindenki gyógytornára. A szakemberek néha nem tudják, mit csináljanak, és meddig terjed a szakterületük. Rádadásul nem is tudják továbbküldeni a gyerekeket, mert nincs hova. Nem tudják, hogy vannak új módszerek. Van olyan, hogy Pozsonyból ide küldik le egy terápia miatt a gyerekeket. Addig nem is tudták, hogy létezik az a módszer, amit mi használunk, amíg nem javasoltuk nekik.

A szlovák kollégákkal van kapcsolat?

Persze. Szlovákiában máshogy oktatják ezeket a pedagógusokat, nem úgy képzik őket, mint Magyarországon, más a tanulmányi töltet. Probléma az is, hogy akik Magyarországon végeztek, más szakszavakat használnak. Valamikor egyes kifejezéseknek nem találjuk meg a szlovák változatát. A szülők érzik, és látják is, hogy inkább körülírjuk a diagnózist. Próbálunk a szlovák kollégáktól segítséget kérni, deők azt mondják, hogy inkább a Google-be írjuk be. A magyar szakkifejezéstár gazdagabb, a szlovák terminológia pedig inkább az angolból vesz át.

Kettő-öt év távlatában hova szeretnétek fejlődni?

A szlovákiai piacon minél nagyobb szakmai közösségi hálót szeretnénk kiépíteni, és minden családnak segíteni akarunk. Egy-egy helyzetben megkeresnek bennünket Észak-Szlovákiából is. Arrafelé szeretnénk kapcsolatokat kiépíteni, és új helyeken nyitni központot. Célunk az is, hogy minél több hazai szakemberrel dolgozhassunk együtt – ebben a segítségünkre lehet a Segítség.ma –, hogy tanulhassunk egymástól. Ha több szakember találkozik, abból csak jó dolgok sülhetnek ki. Legfőbb célunk persze az, hogy minél több embernek segítsünk, legyen az szakember vagy beteg.

Érintettük azokat a területeket, amik a Segítség.ma koncepciójának is a részét képzik. A négy fő irány, amiben gondolkodunk –  szakember megtalálása, edukációs platform, képzési rendszer, és az utánpótlás - valós probléma Felvidéken?

Abszolút. Mi is próbáltunk már megoldást találni a problémára külhoni és magyarországi kollégákkal – a Segítség.ma eddig e legígéretesebb kezdeményezés. Nem csak a kliensek felé segítség, hanem a szakmán belül is.  

Elindult a portál szakmai fejlesztése, amiben részt veszel. Hogy látod, mik azok a területek, amik érdekelnek?

Azt szokták mondani, hogy át kell érezni a pályakezdők helyzetét. Ha végiggondolom, annak idején hogy kerestem a lehetőségeket, milyen utakon mentem végig. Az a cél, hogy a frissen végzett pályatársaknak adott legyen az út. A gyakorlati segítségnyújtás mindenképp vonz, hogy úgy alakítsuk ki a munkahelyeket, hogy a kollégák megbecsüljék egymás munkáját. Szomorú, mikor egy idősebb kolléga lehurrog egy fiatalabbat, mert szakmailag féltékeny.

Ki tud alakulni egyfajta mentoráció?

Ha a kollégák együtt tudnak dolgozni, akkor minden rendben van. Én szerencsés helyzetben voltam, olyan szakemberekkel dolgoztam együtt, akik nem féltek átadni a tudásukat.

A koronavírus okozta veszélyhelyzet megmutatta, hogy a világ egyik – nagyobb – része online is tud működni. A digitalizáció segítheti a munkátokat?

Segíti is. Online fejlesztéseket tartottunk, meggyorsította és egyszerűsítette a munkánkat. Bizonyos helyzetekben online is tudunk segíteni. Ez a jövő. Ma már nem a szomszéd nénihez megy át az anyuka, hogy mit kell csinálni a gyerekkel - ami egyébként sajnálatos, mert szűnnek meg az emberközi kapcsolatok - hanem beírja a Googlebe, vagy valamelyik Facebook-csoportba. Jobban megbízunk a telefonunkban, mint a szomszédban.