A kezdetek 

Érdekesség, hogy a “nárcisztikus" szó egy görög mítoszból származik. Narcissus egy görög mitológiai alak volt, aki ahogy elérte a felnőtt kort, sorra szerelembe estek belé a nimfák, ő azonban mindenkit visszautasított. Az egyik nimfa nem fogadta el a visszautasítást, ezért Nemesziszt, a bosszúállás Istennőjét kérte segítségül. Narcissus egy folyóparton belenézett a folyó tükrébe, és attól a pillanattól kezdve beleszeretett önmagába. Így ugyanazt a fájdalmat élhette át, mint a nimfák, akik soha nem kaphatták meg, amire vágytak. Mire a nimfák a folyóhoz értek, már csak egy sárga nárciszt találtak a folyó peremén. A nárcisz azóta az önimádat jelképévé vált. 

Az önzőség fokozatai 

A nárcisztikus személyiségzavar egy nehezen körülhatárolható betegség, számos személyiségzavarral keveri a köztudat, azonban vannak olyan jellegzetes ismertetőjegyek, amelyek egyértelműen erre a személyiségdeformáltságra vonatkozóak. Ilyen például az egyén túlzott arroganciája, magabiztossága. Ez azonban mind csak felszín, a védelmi mechanizmus egy szelete, hiszen a nárcisztikus embereknek valójában alacsony az önbecsülésük, és hiányosságukat, gyengeségeiket azáltal pótolják, hogy egy másik emberen -általában egy hozzájuk közel álló személyen- vezetik le. Éppen ezért személyes kapcsolatot nehéz kialakítani velük, hiszen a másik fél elnyomottá válik felsőbbrendűségüknek köszönhetően. A nárcisztikus emberekből hiányzik az empátia, elvárják, hogy minden figyelem feléjük irányuljon, azonban a partnere meghallgatása csak felületesen, vagy abszolút nem érdekli. Túlérzékenyek, egy rossz megfogalmazott mondat is képes feltépni régi sérelmeket bennük, ezért általában bosszút forralnak, és bárkin átgázolva próbálják kiharcolni a tiszteletet maguknak. 

Kezelése 

Labilis állapotuk miatt nehezen hozzáférhetőek. Mivel önértékelésük ingadozik, a szakembereknek a legnehezebb út vezet az állapotkezeléshez: elnyerni a bizalmát a nárcisztikus embernek. Mivel ez egy személyiség-deformáltság, ezért alapjaiban véve ezt kell megváltoztatni a páciensben. Kezelése hosszú folyamat, akár évekbe is telhet. Úgynevezett pszichodinamikus pszichoterápiával kezelhető, ezzel lehet eredményes személyiségváltozást elérni. Hasonló, mint a pszichoanalízis, azonban csak egy adott területre fókuszál az emberben, nem a teljes személyiség megváltoztatása a cél. 

Filmajánló

A vonzás szabályai 

Következő filmajánlónk Bret Easton Ellis filmadaptációja, amely, habár szorosan követte regényének cselekményét, mégsem kapott nívósabb elismerést, így kultuszfilm vált belőle. A történet egy angol egyetemen játszódik, Camdenben, ahol egyetemisták múlatják az időt: kudarcba fulladt szerelmi életek, meghiúsult öngyilkossági kísérletek, véget nem érő bulik váltogatják egymást a film nagyrészében. Ez azonban csak a felszín: a snittek egy-egy diák traumáit mesélik el, a túlérzékenységet, ami a nárcizmus egyik előfutára, a meg nem értettséget ábrázoló professzorokat, akik ebben a mérgező környezetben Nietzschét olvastatnak a diákokkal. A filmben a nárcizmus jelei leginkább Sean-en jelentkeznek (Sean B.T Ellis egyik leghíresebb filmjének, Az amerikai pszichónak főszereplőjének, Patrick Bateman-nek öccse) Sean nem tud elvegyülni ebben a világban, amiben a kommunikáció szinte már-már teljesen kihalt, ezért magára ölt egy olyan viselkedési formát, amit a későbbiekben nehéz megváltoztatnia. Folyamatosan fölényeskedik diáktársai felett, és azt gondolja, az egyetemen mindenkinél felsőbbrangú. Ebből a közegből a diákokat egy öngyilkosság rángatja ki, amikor is mindenki elgondolkodik, változtatnia kell az életén. A film megoldása nem ad választ a felvetődött betegségek megoldására, azonban jól érzékelteti azt, hogy a személyiségzavarok legimpulzívabb időszaka fiatalkorban kezdődik. A toxikus környezet ilyenkor nemhogy feloldja a szorongásokat, inkább rásegít, és szinte észrevehetetlen az, hogy az ember mentális problémákkal küszködik, hiszen egy burokban él, ahol hasonló problémákkal élő emberek veszik körül.

A szöveget Gyuris Fruzsina, a Segítség.ma projekt kommunikációs munkatársa írta. 

Következő ajánlónk a leukémia, vagyis a csontvelődaganatok fajtáit mutatja be.

A leukémiának több fajtája ismert, azonban két fő kategóriába sorolhatjuk őket. Mindegyik fajtának más a lefolyása, lefolyási ideje, illetve kezelési módja is. A leukémia voltaképpen a csontvelő daganatos megbetegedése, amelynek következtében a testben a fehérvérsejtek száma megnövekszik. Krónikus leukémiáról akkor beszélünk, mikor a tünetek lassan fejlődnek ki és általánosságban elmondható, hogy lassú lefolyású. Főként felnőtteknél alakul ki, tünetei általánosak, rutin vizsgálatokkor ismerik fel. Tünetei közé sorolhatók a csont és ízületi fájdalmak, étvágytalanság, a máj és a lép megnagyobbodása, érzékeny nyirokcsomó, fáradékonyság és éjszakai izzadás, levertség.  Ennek a fajtának két fő csoportja a krónikus limfocitás leukémia, illetve a krónikus mieloid leukémia. Az előbbinél mérvadó tünet a nyirokcsomó megnagyobbodása, illetve a magas fehérvérsejtszám, míg utóbbinál jellemző az étvágytalanság, erőtlenség, láz. Akut leukémia áll fent abban az esetben, amikor nehezebb kideríteni a diagnózist. Ez általában gyerekeknél fordul elő. Az akut leukémia rendszerint sokkal gyorsabban súlyosbodik, kezelése elhagyásával pedig gyors folyamú halál következhet be. Ez esetben a csontvelő miatti tünetek a mérvadóak: levertség, gyakori orrvérzés, fertőzésre való hajlam. Ennek két fő típusa az akut limfoid leukémia, illetve az akut mieloid leukémia. Mindkettő esetben más, eltérő vérsejtek vesznek részt.

Kezelése

A kezelőorvosok elsődleges célja minden esetben a normál csontvelő működés helyreállítása. Ötféle terápiás kezelést alkalmaznak. Általában több szempont is közrejátszik abban, épp melyiket alkalmazzák, ezek közé sorolható az életkor, a betegség súlyossága, valamint a leukémiás sejtek gyakorisága.

A legkézenfekvőbb terápiás módszer a kemoterápia. Érdekesség, hogy az emberek nagy része nem kíván részt venni ebben a fajta kezelésben, hiszen az a népsztereotípia él, hogy a kemoterápiától súlyosbodhat állapotuk.

A sugárterápia, mint kezelési módszer kétféleképp történhet: egyrészt a szervezet leukémiás sejtektől beszűrt valamelyik részének, szervének besugárzásából, másrészt a csontvelő transzplantációt megelőző, egész test besugárzás formájában, amelynek kettős célja van: a szervezet különböző helyein található leukémiás sejtek teljes elpusztítása a szervezetben, továbbá a csontvelő sejtes elemektől való minél teljesebb kiürítése, a beültetendő egészséges csontvelői sejtek befogadása érdekében.

Ennél egy nehezebb folyamat a csontvelő transzplantáció, hiszen ez történhet saját csontvelőből, vagy donorból származóból. A donor kiválasztása azért is képlékeny, mert a beültetett csontvelőt a szervezet fogadhatja idegen anyagként, és kilökheti a szervezetéből.

A biológiai terápia már egyre gyakrabban és eredményesebben használt kezelési módszer, hiszen a lényege, hogy olyan anyagokat juttatnak a beteg szervezetébe, amelyek hatékonyabbak a szervezet válaszreakcióit követően. Rendszerint olyan anyagokról van szó, amelyek alapjáraton is termelődnek kis mennyiségben a szervezetben, ezáltal a ráksejtek már egy erősebb immunrendszerrel állnak szemben.

A gyilkos kóron túl

Az egyik legnagyobb félelem a rákkal kapcsolatban, hogy a páciensek visszaeshetnek. Kezelésére ebből kifolyólag az orvosok „öt éves türelmi időt” jósolnak, ez tehát a vízválasztó, nagy eséllyel ez idő letelte után a páciens meggyógyult.

A normális életbe való visszatérés nem egyszerű dolog a betegeknél, és sok küzdelemmel jár. A testi megbetegedés után a lelki állapottal is foglalkozni kell, hiszen egy gyötrelmes időszak után egy teljesen új élet vár a gyógyultakra. Érdemes ezért felkeresni egy pszichológust. Ebben az időszakban viszont nagy támogatást adnak az emberi kapcsolatok, a család, illetve különböző terápiás csoportok is segítik a gyógyulási időszakot.

Filmajánló

A betegséghez tartozó filmajánlónk az „Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni” filmre esett, ami Jesse Andrews könyvadaptációján alapul. Mondhatni, szinte már Dunát lehetne rekeszteni a rákról szóló „tinédzser” filmekkel, azonban ez a film nem (csak) kimondottan a rák lecsengését járja körül. Többek közt olyan morális kérdéseket vet fel, mint a magány, szociális kapcsolatok, nihilizmus.

Greg, a filmben szereplő „én”, a való életben is, és az iskolában is egy igazi introvertált figura, mindenkivel csak éppen annyit beszél, amennyi szükséges. Barátja és munkatársa Earl, akivel egyetlen hobbijuk, hogy klasszikus filmeket forgatnak újra saját értelmezésük szerint. Egy nap édesanyja megkéri, hogy barátkozzon össze a szomszéd lánnyal, Rachellel, akinél leukémiát diagnosztizáltak. Eleinte fanyalkodik a dologtól, be is vallja Rachelnek, hogy csak édesanyja kényszerítette. Azonban, -ahogy a való életben is-, a barátainkat mi választjuk, így a filmben is Greg egyre jobban kezd ragaszkodni Rachelhez. Ahogy ez a vonal átmegy valós érzelmekbe, ezzel párhuzamosan döbben rá, hogy nincs sok idejük egymással. Itt kezd érdekes fordulatot venni a történet: a halál mindvégig ott volt a szemünk előtt, egy retrospektív fonalat kezd el felvenni a néző. A film egyik erőssége kétségtelenül, hogy a halált humorral oldja fel a rendező, így nem egy végletekig lesokkolt filmélményt kapunk a halálról, hanem könnyed, de mégis szívszorító képsorokat a felnőtté válásról.  Greg Rachellel való viszonya kirángatja őt a szűk, introvertált komfortzónájából, és rájön, hogy érdemes nyitni a világ felé, nem szabad egy burokban töltenünk a hátralévő életünk, ami mint tudjuk, véges…

A szöveget Gyuris Fruzsina, a Segítség.ma projekt kommunikációs munkatársa írta. 

Következő ajánlónk a borderline személyiségzavar főbb ismérveit járja körül.

A borderline személyiségzavar az egyik legközismertebb a személyiségzavarok közül. Tünetei nem könnyen behatárolhatóak, éppen ezért sok ember tévképzetben él ezzel a mentális betegséggel kapcsolatban. Bizonyos viselkedéstulajdonságok vagy fokozottan, vagy egyáltalán nincsenek jelen. Ami leginkább jellemző, a rendkívül kicsapongó lelkiállapot, az egyén képes akár a beszélgetőpartnere vállrendítésében is problémát felfedezni. Bizonytalan önkép, paranoid képzelgések, depressziós alaphangulat. Ehhez általánosságban dühkitörés társul. Kialakulása legfőképp gyerekkori traumákból eredeztethető, a páciensek érzelmileg labilisek.  Elmondható, hogy azok a gyerekek, akik bántalmazó környezetben nőttek fel, életük során hajlamosabbak ebben az betegségben szenvedni. Nőknél, - az anorexiához hasonlóan- gyakrabban előfordul.

Kezelése

Egyes pszichológusi vélemények szerint a borderline személyiségzavar kezelése a szakemberek számára a legnehezebb feladat, hiszen a pácienseknél gyakori a “teljesen jól vagyok, a világgal van baj” érzet. A borderlineban szenvedő emberek ítélőképessége életük során felértékelődik, nincsenek tisztában a társadalmi normákkal. Mivel ez a betegség minden embernél más és más, ezért kezelése is egyedi megoldást igényel. Hatékonynak bizonyultak a művészet- és irodalomterápiák, amelyeken keresztül az betegeknek sikerül javítani állapotukon. Magyarországon az elmúlt években értékelődtek fel a különböző viselkedésterápiák, több pszichológus is kimondottan ezt a módszert alkalmazza. 

A borderline személyiségzavarhoz rengeteg feldolgozott film készült, választásunk azonban az Észvesztőre esett. (Girl, interrupted)

Susannat, a film egyik főszereplőjét szülei egy bizonyos időre pszichiátriai otthonba küldik, mert úgy érzik, idegileg összeroppant. Az új otthon kezdeti ellenszenve ellenére összebarátkozik a bentlakókkal, főként a mindig tomboló Lisat kedveli meg. A szürke hétköznapok által egyre többet tud meg az intézményről, a mentális zavarokról és a betegekről egyaránt. Ahogy múlnak a hetek-hónapok, Susan felteszi magának azt a bizonyos kérdést, amit élete során minden beteg: vajon önmagával van a baj, vagy a külvilággal?

Habár viszonylag régebbi, 1999-es filmről beszélünk, a szereposztás garantálja a borderline adta zavarok pontos körülírását. Lisa szerepében Angelina Jolie, (aki Oscar díjat is kapott alakításáért), Susan személyében Winona Ryder fedezhető fel. A film alapja kettejük harcára épül, míg Susan a folytonos kiutat keresi a káoszból, addig Lisa az örök nihilt. A film másik mérvadója, hogy nem csak a külső viselkedésformákat láthatjuk, hanem a betegek belső vívódásaiba is betekinthetünk. Míg Lisa önfeledten beszél elmebajáról, addig Susan visszahúzodik, és egy introvertált képet ad magáról. Már önmagában ez a jelenség is átadja azt, mennyire nehéz dolguk van a pszichológusoknak a gyógyítás folyamatában. Mindemellett a film -explicit módon- rengeteg kérdést dobál filmkockákon át a nézőnek: le lehet-e mondani egy folyamatosan visszaeső betegről? Vajon a bentlakásos otthonok hatásos módszernek bizonyulnak?

A szöveget Gyuris Fruzsina, a Segítség.ma projekt kommunikációs munkatársa írta. 

Elindítjuk a „Betegségek a mozivásznon” filmajánlónkat annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk lelki és egészségügyi betegségeinknek.

Ezen a héten az anorexia jelenségeire, kialakulására hívnánk fel a figyelmet.

A köztudat hajlamos a nőkhöz, szűkebb körben pedig a modellekhez kapcsolni ezt a fajta pszichés betegséget, azonban ezzel ellentétben nem csak nőket érint. Habár a nyugati társadalom nőideálja szinte „megköveteli” a karcsúságot, létezik férfiaknál is úgynevezett „fordított anorexia”. Ez a fajta táplálkozási zavar sokáig rejtve, titkolva marad, hiszen az érintettek nem érzik magukat betegnek, nem fordulnak orvoshoz.

Az anorexiás személy testképe

nagymértékben torzul, kövérnek látja magát, ezért fő jellemzője, hogy kóros fogyásra törekszik. Ehhez gyakran társul lázadó magatartásforma, az egyén kivetkőzik önmagából, ami jellemzően családi veszekedésbe torkoll. Tünetei között említik még a vékony hajszálakat, alacsony vérnyomást, illetve az erősödő szőrzetet a test felületén. Mindenképpen figyelemre méltó betegséggel állunk szemben, hiszen a halálozási arány a 8 százalékot is elérheti, ez szinte a legveszélyesebb pszichés betegségek közé sorolható. Magyarországon csaknem 30.000-50.000 embert érint ez a fajta táplálkozási zavar.

Gyógyulási folyamata

megterhelő és hosszadalmas, legfőként az anorexiás személy családja számára. A tünetmentesség ritka, gyakoriak a visszaeső páciensek.

To the bone

A betegséget kitűnően érzékelteti a To the bone című, 2017-ben bemutatott film. A cselekmény egy húszas éveiben járó lányról szól, akinek történetén keresztül megismerhetjük az anorexia valódi arcát, hollywoodi cukormáz nélkül. Ellen, a főszereplő (Lilly Collins) egy művészeti iskolába járt, és rajzait előszeretettel posztolja a közösségi médiára, aminek hatására egy követője öngyilkosságot követ el. Ellen ezért beiratkozik egy rehabilitációs központba, és elkezdődik kilátástalan harca. A történet fő mondanivalója mellett nem elhanyagolandó a közösségi média fiatalokra gyakorolt hatása is. A film egyrészt azért is áll a realitás talaján, hiszen Lilly Collins maga is megküzdött az anorexiával 16 éves korában, másrészt  pedig a lány vívódásain keresztül feloldja azokat a társadalmi feszültségeket, családon belüli történéseket, amelyektől kialakulhatott ez a kóros étkezési rendellenesség.

A szöveget Gyuris Fruzsina, a Segítség.ma projekt kommunikációs munkatársa írta. 

Néhány hete már jelentkeztünk TourettePando és Csákány Edina előadásának írásos összefoglalójával. Ekkor a beszámoló első részét olvashattátok.

Ahogy ígértük, a történet most folytatódik...

Edina: A Tourette-szindróma esetében fontos a diagnózisalkotásnál, hogy a komplex és tartós tikek legalább egy évig jelen vannak, 18 éves kor előtt jelennek meg, és legtöbb esetben egy egész életen át tartanak. Te hol tartasz ennek az elfogadásában? Mennyire sikerült neked és a családodnak, környezetednek ezt elfogadni?

Pando: Kiegészíteném még az elhangzott információkat azzal, hogy legtöbb esetben gyerekkorban jelennek meg az első tünetek. Én például ismerek olyan személyt, akinek 18 éves korában jelentkeztek az első tikek. Az, hogy az orvosi könyvekben az áll, hogy 18 éves kor előtt kell diagnózist kapni, az nem jelenti azt, hogy minden esetben így van. Személye válogatja, mindenki más, 20 évesen ugyanúgy jelentkezhet a betegség.

Edina: Igen, ez egy érdekes probléma. Erről lehetne „vitázni”, hogy a diagnosztikai kézikönyv milyen hatással van a sérüléssel együtt élő személyek stigmatizációjának kialakulására.

Pando: Van, hogy valamit rosszul írnak a diagnosztikai könyvekben, ami miatt kialakul egy olyan, rossz nézőpont az orvosok részéről, ami befolyásol minket, érintetteket is. Visszatérve arra, hogy én hogy tudtam elfogadni a helyzetet, nehéz időszak volt. Eleinte én csak a tünetekre figyeltem. Nem volt időm arra, hogy én elfogadjam magam, vagy hogy nem vagyok egyedül. 2019 volt-szerintem- életem legnehezebb éve, de nagyon sokat segített, hogy az internet segítségével találtam olyan embereket, akik ugyan azzal küzdenek nap mint nap, mint én, így rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, és hogy ez az akkori állapotomnál csak jobb lehet, rosszabb nem. Nagyon sokat segített az is, ahogy a barátaim és a családom hozzáállt az egészhez. Az iskolában sokszor volt rohamom, és nem csak az osztálytársaim, de még a takarítónő is úgy állt hozzám, hogy nem vagyok egyedül, támogattak és segítettek mindenben, amiben tudtak. Ez sokat segített abban, hogy el tudjam fogadni magam. Emellett a terápiát emelném ki. Mondhatjuk azt is, hogy a terápia megmentette az életem.

Edina: Látom, hogy meghatódtál. :)

Edina: Evezzünk vissza egy kicsit az objektív részhez. A diagnózisalkotás az én tudásom szerint az anamnézisre (előzetes kórtörténet, családi háttér stb.) és bizonyos skálákra épül. EEG vizsgálatot nagyon indokolt esetben végeznek, például ha epilepsziával is társul. Nálad hogy történt a diagnózisalkotás?

Pando: Én már a diagnózisalkotás előtt sejtettem, hogy Tourette-szindrómám van, mert nagyon sokat olvastam a problémáimról, és mindenhol erre utaltak. Először Kolozsvárra utaltak be vizsgálatokra, ott nem jöttek rá egyértelműen, hogy mi lehet a gond. Csináltak EEG-t, vérvizsgálatot, rengeteg kérdőívet kellett kitöltenem, rajzolnom is kellett, rengeteget beszéltünk orvosokkal. Mikor legelőször meghallottam, hogy több mint valószínű, hogy Tourette-szindrómám van, egy tikroham jött rám. Ekkor vált egyértelművé mindenki számára, hogy nem csak „több mint valószínű”, hanem biztos, hogy Tourette-szindróma. Engem ez megnyugtatott. Én addig is sejtettem, de ekkor bebizonyosodott, hogy igazam volt.

Edina: Téged akkor egyfajta megkönnyebbülés érzéssel töltött el, hogy végre megvolt a diagnózis?

Pando: Pontosan, mert nekem nem azért kell a diagnózis, hogy kirakjam a falra a papírt, és lebegtessem mindenki előtt, hanem azért, mert nagyon sokszor megkérdőjeleztem magam, hogy amiket érzek, valóban biztosak-e. Amikor megkaptam a diagnózist biztos lett számomra, hogy ezeket a tüneteket nem „tettetem”, hanem valóban jelen vannak. Ez egy biztos válasz volt, ami megnyugtatott.

Edina: Igen, meg a diagnózis megtudásának az is előnye, hogy az ember könnyebben tud tájékozódni a segítségkeresés, megoldáskeresés felől is. Mondtad, hogy terápiára jársz. Azt mondják a szakemberek, hogy a gyógyszeres terápia nem igazán javallott, amíg a tikelés zavar nem zavarja a személyt a mindennapokban. Ha zavaróak a tikek, akkor viszont megkönnyebbülést nyújt, ha van gyógyszeres kezelés. Te milyen terápiára jársz? Általában a viselkedésterápiát alkalmazzák a legtöbb helyen, bár ennek nincsenek egyértelműen pozitív eredményei. Mesélnél arról, hogy mi volt hasznos neked? Alkalmaztak nálad családterápiát?

Pando: A gyógyszeres terápiát én személy szerint nem ajánlanám első megoldásnak, de nyilván vannak esetek, amikor szükséges és sokat tud segíteni. Szerintem ez azonban csak elnyomja a tüneteket. Amikor nagyon erősek a tikek, akkor az agy is nagyon lefárad és ez a mindennapi működésre is hatással van. Ilyenkor nagy segítség lehet a gyógyszeres terápia, mert engedi az agynak, hogy pihenjen, és ezáltal az egyén is tud pihenni, működni. Hosszútávon azonban nekem nem segített. Én amikor gyógyszeres terápiára jártam, akkor nálam alkalmaztak légzési gyakorlatokat, relaxációs gyakorlatokat, illetve kognitív viselkedésterápiát is. Ez mind nagyon sokat segített a rohamok kezelésében. Első megoldásnak én ezt ajánlanám, illetve a családterápiát. Ezek mellett nagyon sokat segít még a meditáció és a mozgás. Nem azt mondom, hogy egy maratont kell lefutni egy nap alatt, hanem az ember álljon neki kicsit mozogni, ha ideje engedi; például sétáljon, biciklizzen. 

Az előadásról készült összefoglaló a következő bejegyzésünkben tovább folytatódik...:)

Köszönjük szépen Csákány Edinának és Pandórának! 

A mellrák a nőket érintő rákos megbetegedések között kiemelt helyet foglal el. Bár régiónként eltérő annak megjelenési rátája, azt azonban helytől függetlenül kijelenthetjük, hogy a megelőzés, az úgynevezett screening, jelentős mérföldkövet jelent és jelentett a betegség leküzdésében. A modern orvostudomány ma már lehetővé tette az igencsak kicsi, kézzel alig vagy egyáltalán nem tapintható, milliméteres nagyságrendű daganatok képalkotó eljárások segítségével történő diagnosztikáját.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy korán felfedezzük a betegséget?

Saját magunk vizsgálata, lehetőség szerint a mell részletes, annak mind a négy kvadránsának tapintása felhívhatja a figyelmünket egy esetleges daganatra. Ezt a vizsgálatot érdemes rendszeresen, lehetőleg a menstruációs ciklus első negyedében (1-7. napokon) havonta elvégezni. 

Manapság azonban a legtöbb eset a képalkotó eljárások révén lát napvilágot, nagyon sokszor ezen betegek maguk sem érzik pontosan, hogy hol található a daganat, ezzel is utalván annak apró méreteire. A mammográfia, illetve mellultrahang együttes használata nagyszerű módszer a mellrák rutinszerű szűrésére. Javallatok szerint  50 év fölött kifejezetten érdemes részt venni a mellrák-szűrés programokon és elvégezni ezeket a vizsgálatokat.

Felhívnám a figyelmet továbbá arra is, hogy bár a mammográfiát sokan fájdalmas vizsgálati módszerként élték meg, ez a technológia sokat javult az elmúlt évtizedben és manapság talán kellemetlenként, de a legtöbb beteg semleges módon éli meg.

Mi következik, ha megtörtént a baj?

Először is, nem szabad kétségbe esni. Rengeteg módszer és terápiás eljárás áll a rendelkezésünkre, amik teljes gyógyulást eredményezhetnek. Amennyiben a képalkotó eljárások egy rosszindulatú daganatra hívják fel a figyelmet (ezt egyezményesen BIRADS 4, 5 illetve 6 jelzésekkel látják el), szüksége lesz a betegünknek egy tűbiopsziára, ami egy invazív és helyi érzéstelenítésben történő, ezáltal teljesen fájdalmatlan eljárás. Ez fog aztán tájékoztatni minket a szövettani eredményről (ez rendszerint igénybe vesz néhány napot), ami a későbbi terápiás módszer kiválasztásában nyújt segítséget.

Műtét

A tűbiopsziás mintavételt rendszerint egy műtéti beavatkozás követi. Ez a műtét, a fentiekben leírt kis tumorméretnek köszönhetően, legtöbb esetben egy mellszövet megtartó beavatkozás, azaz csak az a szövetrész kerül eltávolításra, ahol a tumor található. A műtétet megelőzően befecskendezünk egy jelölő anyagot a tumor fölött található bőrrészbe, ami vagy egy nagyon gyenge radioaktivitású izotóp, amit egy speciális gép segítségével tudunk detektálni, vagy egy festékanyag, amit szemmel tudunk majd azonosítani. Ezek az anyagok fognak majd eljutni a tumorhoz kapcsolódó, hónaljárokban található 1 vagy több nyirokcsomóhoz és ezáltal jelezni fogják, hogy melyiket kell eltávolítani. Az így kapott nyirokcsomót megvizsgáljuk, akár gyors szövettan segítségével is, és amennyiben ez érintett, eltávolítjuk a hónaljárok összes további nyirokcsomóját.

Egy másik műtéti lehetőség a mellszövet teljes eltávolítása lenne, nagy méretű daganat illetve kedvezőtlen szövettan esetén. Ettől sem kell azonban megriadni, mindkét esetben, kiváló rekonstrukciós, mellplasztikai megoldások állnak rendelkezésünkre, amelyet manapság egyre több hölgy, akár előrehaladott életkorban is, szívesen vesz igénybe. Itt máris megemlíteném az “Angelina Jolie műtétet”, a színésznő ugyanis a hollywoodi hírek alapján rendelkezik egy olyan genetikai mutációval (BRCA gén mutáció), ami kedvez az igen magas valószínűséggel kialakuló, kedvezőtlen szövettannal rendelkező fiatalkori mellrák kialakulásának. Ő egy két oldali teljes mellszövetet eltávolító műtétnek vetette alá magát, hogy megelőzze eme agresszív típus kialakulását, majd ezt követte egy rekonstrukciós műtét.

Bár arról, hogy az amerikai színésznő pontosan melyik műtétet választotta, nincs információm, az viszont biztos, hogy manapság egyre nagyobb teret hódítanak a mellbimbót megtartó, kis és esztétikailag kellemes látványt nyújtó metszéseken keresztül történő mellszöveteltávolító beavatkozások, ezáltal megnyitva a kaput a későbbi sikeres és természetes képet adó plasztikai műtétek számára.

Onkológiai kezelés

A műtéten kívűl létezik még a mellrák gyógyszeres, kemoterápiás és sugárkezelése. A mellszövet részleges eltávolítása után, bevett gyakorlat a sugárzás, ennek köszönhetően a kés által el nem távolított, rosszindulatú sejtek számát lehet minimumra csökkenteni. Ez rendszerint több egymást követő napot vesz igénybe, a sugárzást követően a bőr pirossá és érzékennyé fog válni (mint amikor nagyon megégünk a napon). Ez pár napig kellemetlen lehet és különböző hidratáló, fájdalom és gyulladáscsökkentő krémekkel lehet a kellemetlen tüneteket gyengíteni.

A kemoterápiás kezelés nem mindenkinél indokolt, az időben és megfelelő módon eltávolított daganat nem feltétlenül követeli azt meg. Legfőképp olyan betegeknek van szükségük rá, akik kedvezőtlen szövettani eredménnyel, illetve előrehaladott betegséggel rendelkeznek. A klasszikus és leggyakoribb séma 6-8 kéthetente beadott ciklusból áll, ami általában egy napot vesz igénybe. A betegek reakciója ezekre a kemoterápiás szerekre nagyon eltérő, a hajhullás mindenkinél jelen van, általában fáradtsággal, izomgyengeséggel és gyenge emésztési panaszokkal jár. Vannak olyanok is, akiknél sokkal erőteljesebben jelentkeznek a mellékhatások (hányinger, rosszullét, alvászavarok, hidegrázás, csökkent vesefunkció, bőrelváltozások, viszketés, gyakori gyulladások, hasmenés váltakozva székrekedéssel), amennyiben ez bekövetkezik, igyekszünk a betegek komfortérzetét kórházi kezelés, hányingercsillapítás, gyulladáscsökkentés révén javítani. Ez természetesen ritkábban fordul elő.

A legkedvezőbb szövettani eredményen a hormonreceptorok - ösztrogén, progeszteron - pozitivitása áll. Ebben az esetben a terápiás módszerek egy hosszútávú - 10 évig tartó, gyógyszeres (napi egy tabletta) kezeléssel zárulnak le. Ennek a gyógyszernek a mellékhatásai elenyészőek (legfőkébb az oszteoporózis, de ezt rendszeres kivizsgálással illetve kálcium és D vitamin bevitelével kézben lehet tartani), és gyakran annyira jó eredményt érünk el vele, hogy a már nem műthető és nagyon előrehaladott daganatokat is képes teljesen lecsökkenteni, szabad szem számára, akár eltüntetni.

Milyen az élet a mellrák leküzdése után?

A betegség megélése természetesen nagyon életkor- és személyfüggő. Ami viszont a legfontosabb, a diagnózis pillanatában meglévő lelki és mentális felkészültség. Amiatt is látom nagyon fontosnak azt, hogy általános ismeretekkel és felkészültséggel rendelkezzen minden ember a gyakori és sokunkat érintő krónikus betegségekkel kapcsolatban, mert a megfelelő tudás birtokában könnyebben szembe tudunk nézni a saját jövőnkkel. Úgy belevágni a betegség elleni harcba, hogy csak a hajhullás, a gyengeség, az áttétektől való félelem, a fájdalmak járnak az eszünkben, nagyon nehéz és lehangoló. De ha birtokában vagyunk annak a tudásnak, hogy egy kis odafigyeléssel, szűrővizsgálatokkal, akár egy rövid és viszonylag könnyed műtét révén áteshetünk rajta, ha tudjuk, hogy sokszor csak napi egy tabletta kell a további tünetmentes és egészséges élethez, sokkal reménytelibbé válik a küzdelem. Még akkor is, ha épp mi vagyunk azon kevesek egyike, akinek kell az a kemoterápia, hisz tudjuk, hogy ez csak egy pár hetes-hónapos időszak, cserébe azért, hogy 10-15 év múlva is mosolyogva mehessünk el évente egy valószínűleg negatív mammográfiára és mindeközben akadálymentesen élhessük mindennapjainkat.

Mindent összevetve, a mellrák mai értelemben vett sikeres kezelését követően egy nagyon hosszú és úgy esztétikailag, mint általános fizikai erőnlét szempontjából kiegyensúlyozott életre lehet számítani.

A cikket Dr. Nichita Margit, általános sebész rezidens orvos írta a Segítség.ma-nak. 

Április 13-án előadást tartott TourettePando és Csákány Edina a Segítség.ma szervezésében. Mindkét előadónk nagyon sokat készült, hogy a lehető legtöbb információt megtudhassuk Pando betegségeiről a mindössze egy óra alatt. Pandóra Tourette-szindrómás, illetve Konverziós zavarral és Fibromyalgiával küzd. Csákány Edina Kolozsváron végezte tanulmányait, gyógypedagógus alapképzést és pszichológiai tanácsadás és beavatkozás mesteri képzést. Edina jelenleg a Románia-i Pszichológus Kamara tagja.

A beszélgetés annyi fontos információt tartalmazott, hogy mindenképpen szerettük volna valamilyen formában megosztani Veletek. A következő blogbejegyzés-sorozatban az erről készült összefoglalót készítjük el Nektek.

Edina: Mesélj nekünk arról, hogy hogyan nyilvánulnak meg nálad a betegségeid!

Pando: 9 éves voltam, mikor először jelentkeztek az első, enyhébb tünetek. Ezek leginkább motoros (a motoros tikek leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak szem-, fejrángás, grimaszok formájában, de nem ritka a lábon és a törzsön mutatkozó tik sem), légzéssel összefüggő tünetek voltak. 2018-ban jelentek meg az erősebb tünetek, a sokkal láthatóbb tikkek, mozdulatok és hangkiadások; amik legelőször apróbb mozdulatok voltak, azok komplexebb és erősebb tünetekké változtak.

2015-ben orvoshoz fordultunk erős ízületi fájdalmak miatt, amiről 2020-ban kiderült, hogy Fybromialgia. A Tourette és a Fybromialgia is hozzátartozik a Konverziós zavarhoz, ami szintén érint engem. A Konverziós zavar egy olyan betegség, ami a lelki traumákat átalakítja fizikai tünetekké. Ezek a tünetek lehetnek: vakság, némaság, siketség, rohamok, tikek. A rohamok nagyon komplexek, néha úgy jelennek meg, mintha epilepsziás rohamok lennének, de olyanra is van példa, hogy észre sem vehetők, mert csak a roham energiáját lehet érezni.

Edina: Igen, ezek mind nagyon fontos információk voltak. Amivel én még kiegészíteném, hogy a tikzavar nagyon gyakran előfordul, kb. minden ötödik gyerek az élete során valamilyen tik tünetet produkál, de ezek általában átmeneti dolgok. Attól függ, hogy mennyi idős korig húzódnak el a tikek, hogy mikor jelennek meg és mennyire markánsak, komplexek a jelentkező tünetek.

Pando: Igen, a különbség azonban nagy a tikzavar és a Tourette-szindróma tünetei között. A Tourette-nél ha legalább egy évig legalább egyfajta vokális és kétfajta motorikus tik is jelen van, akkor kapható diagnózis, míg a tikzavarnál a tünet lehet egy egyszerű pislogás tik. Igen, valóban nagyon gyakoriak, nagyon sok embert érintenek a tikek, és a Tourette-szindróma is viszonylag gyakori betegség. Pontosabban nem betegség, hanem tünetegyüttes, ami egy széles spektrumon mozog, hiszen mindenkinél mások a tünetek, nincs két olyan ember, akinél teljes mértékben egyformán fordul elő.

Edina: Igen. Talán a legfontosabb a tünetekről, hogy megjelenhetnek motorosan és vokálisan is. Mind a két esetben tovább osztályozhatjuk őket egyszerű (motorikus esetében: hunyorgás, pislogás, vállemelgetés, vokális esetében: szipogás, torokköszörülés) vagy komplex (motorikus esetében: érintgetés, szökdécselés, vokális esetben: szavakat, mondatokat mond az érintett) csoportokba. És itt jön szóba a coprolália, amiről szintén érdemes beszélnünk kicsit. Ez egy nagyon érdekes téma, amit rengeteg tévhit övez.

Pando: Igen, amikor az ember a Tourette-szindrómára gondol, egyből az jut eszébe, hogy káromkodás. Sokszor úgy gondolnak rá, mintha ez egy tudatos dolog lenne, épp ezért fontos beszélni róla. 10 Tourette-szindrómásból mindössze egyet érint a coprolália, vagyis a káromkodással járó vokális tik. Ennek is van több fajtája, az egyik a copropraxia, amikor obszcén mozdulatokat produkál a személy.

Edina: A tüneteknél még egy érdekes dolgot megemlítenék; a tik előtti előérzetet, amit néha a tüsszentés előtti érzéssel hasonlítanak össze. Kérlek mesélj nekünk erről, illetve arról, hogy a tikeket valamilyen formában egy bizonyos pontig lehet irányítani, szabályozni.

Pando: Először beszélnék a tikek aurájáról. Jó példa a tüsszentés, hiszen olyankor van egy kellemetlen előérzet, illetve vissza is lehet fogni valamilyen szinten. A tiknél is ugyan így van. Persze nem mindig, de van, amikor lehet érezni, hogy milyen vokális, vagy milyen motorikus tik fog következni. Én például a lábamban és a gerincemnél szoktam érezni, hogy sok az energia, de ez változó, attól függ, hogy milyen területen fog megjelenni a tik. A másik kérdésre áttérve, vannak személyek, akik egyáltalán nem tudják szabályozni, vagy rövid ideig visszafogni, vannak akik igen. Nekem például sokat segített a pszichoterápia, a meditáció és a relaxációs gyakorlatok. Ezeknek hála a legtöbb esetben vissza tudom fogni, és van, amikor át tudom alakítani a tiket. Ha például egy olyan motorikus tiket érzek, hogy be kell mutassak valakinek, akkor át tudom alakítani, hogy mást mutassak, és ne legyen nagyon obszcén. Ehhez nagyon sok gyakorlás kellett.

Edina: Milyen érzés, amikor a tikjeidet megpróbálod visszafogni? Ezt azért is kérdezem, mert a szakirodalmak arról számolnak be, hogy ez egy kellemetlen és nagyon megerőltető dolog.

Pando: Igen, nagyon nehéz. Akkor volt talán a legkellemetlenebb, mikor gyakoroltam, ekkor sokszor erős rohamot váltott ki belőlem. Frusztráló tud lenni, sok energiába telik és sok idő megtanulni. Előfordul, hogy nem tudok figyelni adott dologra, ha visszafogom, ezért úgy gondolom, hogy jobb kiengedni.

Edina: Igen, fontos tudni a tikelésről – legalábbis azok alapján, amiket olvastam-, hogy óriási kényszert érez ilyenkor a személy, amit mindenképpen valahogyan ki akar elégíteni. Ezek alapján én is úgy gondolom, hogy a tüsszentéshez hasonlóan, ezt is jobb kiengedni. Ez vonatkozik a lelki problémákra is. Ha visszafogjuk, sokkal rosszabb lesz.

Beszéljünk még kicsit a tikek változékonyságáról. Én például nem tudtam, amíg utána nem néztem, hogy vannak a fennmaradó tikek, de jelentkezhetnek újak, és olyanok is, amelyek eltűnnek egy idő után. Milyen gyakorisággal és minek köszönhetően változnak nálad a tikek?

Pando: Ez nagyon érdekes kérdés és személyenként változó lehet a válasz. Nálam minden befolyásolja. Befolyásolja amit olvasok, amit nézek, amilyen zenét hallgatok, amilyen videókat nézek, vagy amilyen állapotban éppen vagyok. Legelőször az „f” betűs angol szó jelentkezett nálam, ami meglepő volt, mert azelőtt soha nem használtam. Most, ha valaki azt mondja, hogy „kecske, kecske, kecske”, az új tiket generál bennem és onnantól az is megjelenik. Nagyon változó. Van, amikor egy tik van, ami főként jelentkezik, van amikor valaki eszembe juttatja egy két évvel ezelőtti tikem, akkor az is előjön.

Edina: Vannak a tikeknek egészen extrém formái is, amik lehetnek önsértő motoros tikek, vagy szociálisan el nem fogadott gesztusok. Szeretném, ha kicsit kitérnél erre is, hogy nálad megjelent-e bármelyik ezek közül.

Pando: Nálam az önsértő tikek nagyon gyakoriak voltak az első 4-5 hónapban. Olyan is volt, hogy a torkomat, fejemet vagy szememet ütöttem, és ezért szó szerint ki kellett párnáznunk a testem, hogy valamennyire megvédjem magam a sok sérüléstől. Lelkileg nagyon megviselt, főleg az, amikor másokra is kihatott. A családban sokszor csipkedtem tik miatt másokat, ami nyilván fájdalommal járt. Bár megértették, mégis érezni lehetett a feszültséget, ami felgyülemlett, és ezért kialakult egyfajta lelki eltávolodás, és egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül.

Az előadásról készült összefoglaló a következő bejegyzésünkben folytatódik...:)

Köszönjük szépen Edina és Pando munkáját, és hogy ilyen felkészülten várták a beszélgetést!

Beszéljünk kicsit az anyajegyekkel kapcsolatos tévhitekről

Minden bőrdaganat rosszindulatú?

Nem, vannak jóindulatú bőrdaganatok is. A daganat kifejezést minden olyan esetben használjuk, ahol sejtek burjánzásáról beszélünk.

Bármelyik anyajegy elrákosodhat?

Vannak olyan benignus (jóindulatú) bőrdaganatok, amelyek esetében nagyon kevés az esély arra, hogy rosszindulatú elváltozáson menjenek át. De sajnos bármelyik anyajegyünket érhetik olyan külső és belső tényezők, amelyek megváltoztathatják az alapvető tulajdonságait (ABCD szabály). Ezért fontos a rendszeres bőrgyógyászati szűrővizsgálat.

A napsütés bőrrákot okozhat?

Természetesen nem minden esetben. De sajnos a túlzott UV sugárzás nagyon káros hatással van a bőrünkre, és kiemelten nagy rizikó faktora a bőrdaganatok kialakulásának. Ezért javasolt a napvédő öltözet, a napvédő krémek helyes használata, illetve az erős UV sugárzás kerülése 11 és 16 óra között.

Ha megsebzem az anyajegyem, elrákosodhat?

Minden olyan folyamat, ami károsítja az anyajegy szöveti struktúráját traumának számít. Abban az esetben, ha ez a helyi trauma többszörösen, ismételten fordul elő ugyanazon a helyen, idézhet elő változást az anyajegyek alapvető tulajdonságaiban (ABCDE szabály).

Ha vérzik az anyajegyem, akkor biztosan bőrrákom van?

Nem, önmagában egy anyajegy bevérzése nem jelenti azt, hogy rosszindulatú daganatról beszélünk.

Az anyajegyben jelen lehetnek rosszindulatú daganatos sejtek?

Igen, sajnos az anyajegyet képző pigmentsejtek között, jelen lehetnek károsodott tulajdonságú sejtek is.

Eltávolítható-e több anyajegy egyszerre?

Igen, egyszerre több anyajegyet is el lehet távolítani. Azonban figyelembe kell venni az anyajegyek elhelyezkedéseit, hogy azok eltávolítása ne akadályozza a pácienst a mindennapi teendőibe, illetve ne akadályozza a hegképződést, a megfelelő sebkötözést. Figyelni kell az érzéstelenítő mennyiségére is.

Mikor távolíthatóak el a varratok?

A varratok eltávolítása testrésztől függően történik. Mivel az arc vérellátása nagyon jó, és gyorsabban gyógyul, ezért már a műtét utáni ötödik naptól kezdődően eltávolíthatóak a varratok. A törzs és a végtagok varratait általában a 10-14 naptól kezdődően távolítjuk el. A hegképződés egyénre szabott folyamat, így minden varratot a sebgyógyulás tükrében távolítunk el.

A melanoma (pigmentsejtek rosszindulatú daganata) kezelhető?

Igen, a melanoma egy kezelhető rosszindulatú bőrdaganat, főleg ha kezdeti stádiumban ismerjük fel.

Létezik anyajegy eltávolítás nyom nélkül?

Teljesen láthatatlan módon nem lehetséges a sebészeti úton történő eltávolítás, mert minden kimetszés heget hagy maga után. Testtájéktól függően maradhat egy nagyon keskeny, alig észrevehető heg, ha megfelelő a sebzárás, és az utókezelés.

Ha kék a szemem a veszélyeztetett kategóriába tartozom?

Ami a rosszindulatú bőrdaganatokat illeti, veszélyeztetett csoportba tartoznak a világos bőrűek, a szőke és vörös hajúak, a sok vagy atípusos anyajeggyel rendelkezők, akik sokszor leégtek a napon főként gyermekkorban, vagy sok időt töltenek a napon helyes fényvédelem nélkül, és akiknél jelen van a családi halmozódás. Minden esetben javasolt a rendszeres bőrgyógyászati szűrővizsgálat.

Dr. Virág Tímea Helga, plasztikai sebész rezidens orvos

Külön köszönet Dr. Bálint Orsolya bőrgyógyász szakorvosnak a közreműködésért!

Bogi a bőrgyógyásznál- Fókuszban az anyajegyek

Mik azok az anyajegyek?

Biztosan mindenki fedezett fel már a saját testén kis barna színű, általában kör alakú elszíneződéseket, amit a hétköznapokban egyszerűen csak anyajegyeknek nevezünk. Ahogy közelednek a melegebb évszakok, úgy kapnak nagyobb hangsúlyt életünkben ezek a kis anyajegyek, amelyek egyszerre több tucatnyian is jelen lehetnek a bőrünkön.

De lássuk, kik is ők valójában?

Az anyajegyeket bőrünk jóindulatú daganatai közé soroljuk, de amiatt, hogy a szakirodalom daganatként említi őket, nem kell megijedni. Az anyajegyek tulajdonképpen saját bőrünk pigmentsejtjeinek felhalmozódásai, csoportosulásai, és ezen pigmentsejtek fokozott aktivitásai által kialakuló festékanyag halmazok. Az anyajegyek lehetnek veleszületettek, de kialakulhatnak az életünk során is, főként az erős napfény hatására. Sőt, sajnos, rossz irányú átalakuláson is átmehetnek a túlzott napfény hatására, ezért soroljuk az UV sugárzást a bőrdaganatok kialakulásának rizikó faktorai, elősegítő tényezői közé. Az anyajegyek méretüket tekintve lehetnek pár milliméteresek is akár, lehetnek feketék vagy barnák, lehetnek sima vagy egyenetlen felszínűek, kör vagy szabálytalan alakúak. Egy dolog közös bennük, hogy határvonaluk mindig éles. 

Fontos a szűrővizsgálat!

Mint sok más esetben, az anyajegyek esetében is fontos és javasolt a rendszeres bőrgyógyászati szűrővizsgálat, ezen belül az anyajegyek dermatoszkópos módszerrel történő megfigyelése. A dermatoszkópos eljárás lehetőséget ad az anyajegyek pontos vizsgálatára, azoknak feltérképezésére, rögzítésére, amely által pontosan után lehet követni majd az anyajegyek esetleges időbeni elváltozásait. Ez ad lehetőséget arra, hogy időben elcsípjük a már létrejött elváltozásokat. Önmagában a dermatoszkópos vizsgálat egy non-invazív vizsgálat, nem jár fájdalommal, és időtartama is meglehetősen rövid.

Mikor kell rosszindulatú elváltozásra gondolni?

Az első és legfontosabb dolog az, hogyha bármilyen elváltozást észlelünk anyajegyünkön, akkor a lehető leggyorsabban forduljunk bőrgyógyászhoz! Abban az esetben lehet okunk az aggodalomra, ha az anyajegy hirtelen megváltoztatja a méretét, esetleg megváltozik a színe, szabálytalan lesz a formája. Ezen elváltozásokat a szakirodalom egy ABCDE szabály szerint vizsgálja, amely segít a diagnózis felállításában. Az ABCDE szabály neve egy mozaikszó, és a következőket jelenti:

A: asszimetria (asymmetry)

B: elmosódott, egyenetlen szél (border),

C: színe megváltozik, több szín figyelhető meg az anyajegyen belül (color)

D: átmérője nő (diameter)

E: nő, megduzzad, gyulladt lesz, kitüremkedik, viszket, bevérzik (elevation, evolution)

Hogy történik az anyajegy eltávolítása? 

Amennyiben a bőrgyógyászati szűrővizsgálatok során gyanús tulajdonságokkal rendelkező anyajegyeket fedeznek fel, és javallják annak eltávolítását, ebben az esetben a helyes eltávolítás mindig sebészeti úton történik, kimetszéssel.

Fontos a differenciált diagnózisok helyes felállítása, ugyanis vannak olyan bőrelváltozások (bőrkinövések, burjánzások), amelyek esetében nem csak a sebészeti eltávolítás javasolt. Ezen bőrelváltozások esetében (pl. szemölcsök) alkalmazhatóak a lézeres, kauteres, fagyasztásos eltávolítási módszerek. Azonban, minden esetben, amikor anyajegy eltávolításról beszélünk, a helyes eltávolítási módszer a sebészeti úton történő kimetszés.

Azért fontos ennek a tudatában lenni, mert a sebészeti úton történő kimetszés az egyedüli olyan lehetőség, amely által az anyajegy teljes egészében eltávolítható, mind a széleit, mind a mélységét tekintve. Minden kimetszéskor a kimetszett szövetdarabot szövettani vizsgálatra kell küldeni, mert csak és kizárólag a szövettani eredmény állít fel helyes diagnózist. Csak és kizárólag így zárhatjuk ki egy esetleges rosszindulatú daganat meglétét.

 Ahhoz, hogy az anyajegyek eltávolítása esztétikailag és onkológiailag is helyes módon történjen javasolt az anyajegyek plasztikai sebészeti úton való eltávolítása. Minden anyajegy eltávolításakor egy pontosan előírt biztonsági zónát kell meghagyni az anyajegy szélei és a metszés vonala között, hogy magát az anyajegyet teljes egészében, méretében és mélységében el lehessen távolítani, hogy ne maradjon a bőrben egyetlen pigmentsejt vagy tumorsejt sem, amelyből esetleg ismét ki tudna alakulni maga a daganat, akár másodlagos tumorként, áttét formában. Természetesen ez a veszély csak a rosszindulatú bőrdaganatok esetében áll fenn, viszont azt, hogy egy egyszerű anyajegyről beszélünk vagy épp egy rosszindulatú bőrdaganatról, azt csak a kimetszés után elvégzett szövettani vizsgálat tudja igazolni.

Alapvetően anyajegy eltávolítást két esetben végezhetünk:

orvosi javallat miatt vagy önszántunkból, esztétikai és funkcionális szempontból zavaró tényezők miatt. Minden esetben követni kell a bőrdaganatok kimetszéséről szóló előírásokat. Az anyajegy méretétől függően ez történhet helyi érzéstelenítés során is akár, amelynek időtartama megközelítőleg 15 perc. Amennyiben az anyajegy elhelyezkedése és mérete engedi, a kimetszés után keletkezett szövethiányt direkt módon, akár felszívódó varratokkal is lehet zárni. Természetesen ezen műtéti technikák eltérhetnek az anyajegyek méretét, elhelyezkedését, esetleges gyanús elváltozásait tekintve.

Minden kimetszés hegképződés által gyógyul. Önmagában a hegképződés egyénre szabott folyamat, amely nagyon sok helyi tényezőtől is függ, viszont a legfontosabb tényező maga a kimetszés technikája (a megfelelő metszésvonal, annak iránya, a varratok elhelyezése). A hegek helyes ápolása pont annyira fontos része a szép hegképződésnek, mint maga a kimetszés. Ezért nagyon fontos a páciensek együttműködése. Fontos a hegek megfelelő ápolása (mivel és hogyan fertőtlenítjük), hidratálása, szigorú megvédése az UV sugárzástól minimum 6 hónapig a kimetszést követően (javasolt a napvédő krémek használata). Természetesen vannak olyan testrészek, ahol nagyon szépen gyógyulnak a hegek: ilyen például az arc régiója. De vannak olyan testrészek is, ahol nehezebben és lassabban gyógyulnak a hegek: ilyen a hátgerinc régiója, és a szegycsont. Ha bármiféle rendellenességet észlelünk a hegképződés során, azonnal keressük fel orvosunkat!

Folytatásban következik: Tévhitek és gyakori kérdések az anyajegyekről

Bogi történetét Dr. Virág Tímea Helga, plasztikai sebész rezidens orvos írta. 

Külön köszönet Dr. Bálint Orsolya bőrgyógyász szakorvosnak a közreműködésért!

Forrás:

1. Friedman RJ, Rigel DS, Kopf AW. Early detection of malignant melanoma: the role of physician examination and self-examination of the skin. CA Cancer J Clin. 1985 May-Jun. 35(3):130-51. [Medline].
2. Abbasi NR, Shaw HM, Rigel DS, et al. Early diagnosis of cutaneous melanoma: revisiting the ABCD criteria. JAMA. 2004 Dec 8. 292(22):2771-6. [Medline].
3. https://www.nccn.org/

Bogi, a határon túl élő fiatal lány, aki munkája miatt rendszeresen látogat különböző területeken dolgozó orvosokat, szakembereket, most a veséről informálódott. Bogi nagyon érdeklődő és szereti bővíteni tudását, tudja mennyire fontos, hogy hiteles forrásból tájékozódjon a betegségekkel kapcsolatban. Bogi szeretné megosztani Veletek mindennapi tapasztalatait annak érdekében, hogy Ti is a megfelelő tudás birtokában lehessetek! Tartsatok Bogival a munkája során!

Mi a vese?

Páros szerv, a hasüreg hátsó részén helyezkedik el az ágyéki gerinc felső részének két oldalán, a hashártya mögött. A magzat már teljes egészében kifejlődött vesével születik meg, melynek kétéves korára valamennyi funkciója működik. A vese legfőbb feladata a szervezet méregtelenítése, az összes salakanyag és a gyógyszer-hatóanyagok többsége rajta keresztül a vizelettel távozik el. A vizelet – attól függően, hogy mennyire koncentrált, a vese mennyire tudja kiszűrni a salakanyagokat – különböző színű lehet: világosabb vagy sötétebb sárga. Ha a méregtelenítő funkció nem működik, az összes méreg felhalmozódik a szervezetben, ez pedig urémiához vezet.

Mikor van szükség művesekezelésre vagy veseátültetésre?

• Urémia (magasabb "méreganyag" szint) esetén, vagy
• ha betegség folytán sérül a vese, vagy
• a magzatban ki sem alakult, továbbá
• mérgezéskor lehetőség van a salakanyagoknak művesével való eltávolítására.

A művese ugyancsak méregtelenítő (detoxikáló) funkciót lát el. Amikor átfolyik rajta a vér, kiválasztja a felesleges, káros anyagokat, aztán a vér visszakerül a szervezetbe. Ez ideig-óráig megfelelő lehet, de ha a vese nem működik már, az igazi megoldás a veseátültetés.

Maga a műtét nem túlságosan bonyolult, a lényeg az, hogy a vese ott maradjon, ne lökődjön ki. Ma már kilökődést gátló gyógyszerekkel el lehet érni, hogy tíz, esetleg húsz évig is ott maradjon. Ha kilökődik, az illető visszakerül művesére, és egy újabb vesére vár. A szervátültetés nehézsége, hogy szervre van szükség. A donorok többsége fiatalon meghalt ember, akiknek megfelelő, fiatal szerveik vannak. A másik lehetőség az élő donor. Mivel kettős szervről van szó, valaki odaadhatja az egyik veséjét. Legtöbbször az anya vagy más a családból, és az illető ezzel a vesével több évtizedig tud élni.

Hogyan történik gyerekeknél a vesepótló kezelés (dialízis)?

Külön gyermek-műveseállomások vannak, de az egészen kicsi gyerekek nagyon ritkán szorulnak ilyen kezelésre. A művesekezelés rendkívüli módon kihat a gyermek és a családja életére. Igen, oda kell költözni a műveseállomás közelébe. Ha valakinek veseelégtelensége van, heti két-három alkalommal négy–hat órán át tartó kezelést kap. A hemo- (vér-) dialízist fokozatosan a peritoneális (szervezeten belül zajló eljárás) váltja fel. Ez otthon végezhető éjszaka, mialatt a gyermek alszik. A hasüregben működik, mintha az volna a vese: beadják a folyadékot, és egy másik csövön elszívják. Ez időleges megoldás, gyermek és szülő számára egyaránt nagyon megterhelő. Az igazi megoldás az átültetés.

Hogyan lehet kiszűrni a genetikailag öröklődő vesebetegségeket?

Nem csak a vese okozhat problémát, hanem a húgyutak betegségei is. A veséből a húgyhólyagba, később a külső térbe vezetődik el a vizelet, és ha az elvezetését akadályozza valami, akkor felhalmozódhat a vesében, amelyből hatalmas nagy ballon lesz, és tönkremegy. Ezt ultrahanggal szokták vizsgálni. Minden kismamánál már a várandósság alatt végeznek ultrahangos vizsgálatot, az újszülötteknél a születés után is, és a nagy bajokat kiszűrik. Ha fény derül ilyen rendellenességre, azonnal műteni kell. A későbbiekben akár veseátültetésre is szükség lehet. Ezzel az a gond, hogy abba a kis pocakba kell beletenni egy felnőttvesét, amely nehezen fér el benne. Ezért várni kell vele; egyéves kor és tíz kiló alatt nem szokás veseátültetést végezni.

Milyen vesebetegségek vannak?

Vese- és húgyúti betegségekről szoktunk beszélni. Ezek lehetnek örökletesek, veleszületettek és szerzettek. A különböző betegségek eltérő módon jelentkezhetnek, és a vese más-más részeit támadják meg. A kiválasztás (filtráció) betegségeiről beszélünk, ha a vese tisztító része károsodik, illetőleg a visszaszívás vagy a vesecsatornák betegségeiről (tubulopátiák), ha az ún. tubuláris részei sérülnek. Van olyan betegség, amelyik veseelégtelenséggel jelentkezik, és van olyan, amelyik bizonyos anyagoknak a túlzott vagy kevéssé ellenőrzött kiválasztásával, pl. a kálium- vagy nátriumszint csökkenésével vagy emelkedésével jár. Vannak olyan örökletes betegségek is, melyek csak később, harminc- vagy negyvenéves kor után okoznak tüneteket.

Az éjszakai bevizelés is betegség?

Az éjszakai bevizelés is a vesebetegségekkel foglalkozó orvosok, nefrológusok szakterülete. Ötéves korig elfogadható, utána már kezelni kell. Általában kinövik, van, aki két év alatt, van, aki öt alatt.

A gyerekkori vesekárosodás hogyan előzhető meg?

Ha eltekintünk az újszülöttek 5– 10%-át érintő örökletes betegségektől, hogyan előzhető meg, hogy gyermekkorban vesekárosodás alakuljon ki?

Ügyelni kell a folyadékfogyasztásra: ne legyen túl sok, de túl kevés se. Legfontosabb odafigyelni a húgyúti fertőzésekre. Ha a gyerek lázas, minden alkalommal meg kell vizsgáltatni a vizeletet. A húgyúti fertőzés gyakori, és sokszor nem veszik észre. Ez pedig hegesíti a vesét: egyes részein hegek keletkeznek, és lassan elveszti a működőképességét. Tehát nagyon fontos: ha láz miatt megy a szülő a gyerekével orvoshoz, vigyen vizeletet is, kérjen vizeletvizsgálatot, ha az orvos elfelejtené, mert lehet vesegyulladás is!

A lázon kívül egyéb tünetek is mutathatnak a vese megbetegedésére: pl.

• véres vizelet,
• fáradékonyság,
• a gyerek nem gyarapodik, nem növekszik, rosszul néz ki, étvágytalan.

A kezelés antibiotikummal történik. Amit még tudatosítanunk kell: a húgyúti fertőzés oka általában a nem megfelelő tisztálkodás. A húgycsőnyílás anatómiai elhelyezkedését tudva nem az az igazán meglepő, hogy húgyúti fertőzést kaphatunk, hanem hogy miért nem kapunk.

Azért, mert megfelelő higiénia mellett a fertőzéseket a szervezet többnyire le tudja gyűrni. Ellenkező esetben már nem képes rá. Ez fontos dolog, beszélni kell róla.

Bogi történetének szakmai részét az azóta elhunyt Kovács László gyermeknefrológus-professzor írta a Carissimi lapnak. 

Keressen felületünkön keresztül magyar nyelvű egészségügyi szakembert, otthonához közel! A Segítség.ma weboldalán csak és kizárólag határon túli és a diaszpórában élő magyar szakemberek találhatóak.

A www.segitseg.ma felületen még több információ elérhető a kezdeményezésről.